Tartós vs. kikészítés: Lángálló szövetfeldolgozási módszerek összehasonlítása

Lángálló szövetekA feldolgozási módszerek szerint belső égésgátló szövetekre (tartós égésgátló szövetek) és utókezelt égésgátló szövetekre oszthatók.

A belső égésgátló anyagokat tartós égésgátló anyagoknak is nevezik. Ezeket égésgátló szálak szövésével, majd festésével és kikészítésével állítják elő. A lángálló szálakat a nyújtási folyamat során égésgátlókkal egészítik ki, és a szálakkal egyesítik. Maguk a lángálló szálak, a belső égésgátló tulajdonságaik miatt tűz esetén gáz, víz vagy más vegyi anyagok keletkeznek, amelyek inert gázréteget képeznek, és megakadályozhatják az égés előrehaladását.

Nem számít, hányszor mossák, égésgátló hatása változatlan marad, és tűzállósága teljes élettartama alatt stabil marad. Ezért tartósan égésgátló anyagnak is nevezik. Az önmagában égésgátló anyagok előállításának költsége azonban magasabb, mivel 100%-ban égésgátló szálakból kell szőni, és nem lehet más szálakkal összefonni, ami korlátozza az alkalmazási körét egyes termékekben.

A kész égésgátló anyagokat a textíliák elkészítése után további kikészítési eljárásoknak vetik alá. Égésgátló hatásukat úgy érik el, hogy az anyag felületére vagy belsejébe lánggátlót visznek fel, impregnálnak vagy permeteznek, így védőfóliát vagy inert gázréteget képezve, megakadályozva, hogy a láng érintkezzen az anyaggal, és csökkentve az égési sebességet. Az ilyen típusú anyagok tűzállósága viszonylag alacsony, és a lánggátló hatás mosás után fokozatosan gyengül. Általában olyan termékekhez alkalmas, amelyeket nem gyakran mosnak. Összehasonlításképpen azonban a kész égésgátló anyagok gyártási költsége alacsonyabb, mivel a lánggátló anyagok hozzáadása a festési és kikészítési folyamat során történik.